Az első keszthelyi sörfesztivál alkalmával lehetőségem volt beszélgetni Katona Csaba sörtörténésszel, aki egyedi, standup jellegű előadásaival üde színfolt a sörös rendezvények egén. Következő program, ahol meg lehet hallgatni az előadását, az a Budapesti Német Sörfesztivál.

Nagy Zsombor: Hogyan lesz ma valaki sörtörténész, hogyan néz ki a napi munka?

Katona Csaba:

A minden napi munkám nem ez, ez egy mellékcsapás, de azért kötődik a mindenapi munkámhoz. Az Akadémián vagyok kutató történész az MTA BTK Történettudományi Intézetben, ez a fő állásom, illetve én vagyok a Bölcsészettudományi Kutatóközpont kommunikációs referense. A szűkebb kutatási területem a reformkortól az első világháborúig terjedő időszak Magyarország 19–20. századi gazdaság-, művelődés- és társadalomtörténete. Nem a politika vagy a háborúk története tehát, hanem az, hogy az emberek hogyan éltek, hogyan öltöztek, mit ettek. A hétköznapok históriája. Milyenek voltak a személyes kapcsolataik, levelezések, naplók. Ilyesmivel foglalkozom – és ebbe belefér a sör is.

De a sör nem volt nálam kiemelt szerepben, ez egy része volt a kutatásomnak, amelynek számomra legkedvesebb területe a Balaton, a 19. századi balatoni turizmus. Kik jártak ide nyaralni, hogyan változott a fürdővendégek köre, mivel töltötték az idejüket. Itt jött be a vendéglátás a kutatásba.

2008-ban a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének elnöke, Vaskó György felhívott, hogy volna-e kedvem egy sörtörténeti konferenciát szervezni. Amikor az Egyesület megalakult, sokan azt hitték, hogy ők a semmiből jöttek, újnak hatott a nem gyári sör. Ő arra akarta felhívni a figyelmet, hogy a (kisüzemi) sörfőzésnek több évszázados tradíciója van Magyarországon, bár tény, hogy 1945 után egy kényszerű, mintegy 50 éves szünet volt.

Bevontam tudományos partnernek a Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Karát, ahol Fazekas Csaba dékán maximálisan támogatta ezt a dolgot és idővel partnerünk lett Miskolc város önkormányzata, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum, a miskolci Herman Ottó Múzeum, a Magyar Történelmi Társulat, a Cseh Köztársaság budapesti nagykövetsége. Ebből azóta hat konferencia és két könyv született, illetve kialakult azóta egy ún. stand up jellegű műsor: Én mintegy két órát beszélek a sör történetéről, ezalatt a vendégek megkóstolnak ötféle sört, közben három sör után jön egy kis étel, a végén pedig egy korsót kapnak. Így nőtte ki magát a dolog eyg sajátos műfajjá.  Aztán jött az ötlet, hogy ma már az emberek elvárnák egy ilyen rendezvényen, ahol van étel, ital, hogy legyen egy műsor is, a zenei programok mellé egy sörkóstolóval kombinált sörtörténeti előadás. Tehát én a véletlennek köszönhetően kerültem ebbe bele. 

Nagy Zsombor: Beszéljünk kicsit a magyar sör történetéről is. A XIX. században volt több nagyobb főzde, például Keszthelyen a Reischl sörfőzde, aztán volt egy elég nagy szünet, a kommunizmus alatt nem a minőségi sörfőzésre mentek rá, pár éve jelentek meg a kézműves sörök.

Katona Csaba: Már a középkorban is volt Magyarországon sörfőzés, az Árpád-korban is fogyasztották már sört, erre vannak történeti utalások, bár az kérdéses, hogy az akkori sör mennyire hasonlított a ma ismert sörre. De nem az a lényeg, hogy ugyanolyan volt-e. Az első aranykor a 17. század végétől számítható, amikor a törökök kivonultak Magyarországról és a betelepülő sváb polgárság hozza magával a sörfőzés tudományát. Békeidő volt, az emberek több alkoholt ittak. A legelső magyar sörgyárat Claude Florimond de Mercy francia származású tábornagy idején alapitották az 1700-as évek elején Temesváron. Ő a katonáival mint a Temesköz katonai parancsnoka és az ottani adminisztráció vezetője állomásozott ott. Természetesen a katonáknak innia kellett valamit. A sörgyár a mai napig létezik, csak azóta magyar a határokon kívül van.

Nagy Zsombor: Ez a sör amit akkoriban ittak mennyiben hasonlított a mai sörhöz?

Katona Csaba: Ezt nagyon nehéz megmondani, ugyanis a pontos receptek, ha meg is vannak, a gabona milyensége, a technológia pontos alkalmazása ismeretlen. Továbbá mása volt az éghajlat, a víz sem ugyanolyan manapság. Nem írják le milyen vizet használtak, a mértékegységekkel is nagy problémáink vannak. Így nagyon nehéz lenne rekonstruálni az akkori sört. Vélhetően nagyon távol állna az ízlésünktől. A 19 századi sör szűretlen volt, ami nem olyan, mint a mostani szűretlen, hanem egy zavaros. sűrű lötty, üvegpoharak sem voltak, nem véletlenül. Tehát nem nézett ki valami jól ez a sör, és azt gondolom, ez tényleg távol állna a mi ízlésünktől.  Széndioxid volt benne, mert az erjedés során ez megjelenik, de nem sok. Ez ma is igaz, ha a sört rendesen megérlelem, akkor a saját széndioxidját kitermeli.

Nagy Zsombor: A modern sörgyártás mikor és hogyan indult?

Katona Csaba: A nagyüzemi gyártás a XIX. század közepére tehető, de ez nem 21. szazadi fogalmak szerinti nagyüzemi. 1848-ban Pécsen alapítják az első ma is magyarországi létező gyárat bizonyos Hirschfeld Sámuel, miközben forradalom van. 1854-ben jön létre a második gyár a ma is létezők közül, ezt egy Schmidt Péter nevű bajor úriember alapítja, tőle veszi meg 1862-ben Dreher Antal schwechati osztrák sörfőző.

Ekkoriban sok különböző etnikum élt Magyarországon. Sokan még magyarul sem beszéltek, de ez akkoriban senkit nem zavart, természetese volt. Csak később kezdték el a sört az osztrákokhoz kötni, és találták ki, hogy magyar ember csak bort iszik és sört nem, mert a lelke mélyén csak a bort szereti.

A magyarországi sör igazi aranykora az 1880-as évek eleje/vége és a 1890-es évek, amikor a filoxérajárvány kipusztítja a szőlőt. 

Le kell számolni azzal az illúzióval, hogy van borivó és sörivő nemzet. Az emberek, ahol megterem a borszőlő, ott főleg a bort isszák.  A szőlőtermesztés határa valahol a régi cseh–magyar határnál húzódik, Dél-Morvaországban még kíváló fehérbort adó szőlő terem, feljebb azonban már nincsen. Ezért mi, magyarok, e természeti adottságok miatt, főleg bort ittunk, a csehek meg inkább sört. Azért is mert ha lefúrnak, könnyen találnak lágy vizet és abból lehet jó sört készíteni.

Kialakult egy egységesnek mondható sörkultúra, ez a könnyű, nem túlzottan komlózott, világos lager sörök kultúrája. A délnémet, osztrák, cseh, morva térségben. Ez bizonyos értelemben egy egységesnek nevezhető kultúrkör. A sört tekintve Magyarország nem tartozott ide. De miután a filoxéra kiirtotta a borszőlőt, igény lett egy olcsó, alkoholos italra a magyar piacon, ami könnyen iható. Ezt az űrt tudta a sör betölteni. Bajorországban is  például a 16. századig nem a sör volt az első számú ital, azonban ekkor jött egy éghajlat-változás, az ottani borszőlők eltűntek, azóta híres igazán a bajor sör. 

Az 1890-es években Magyarországon mintegy 1,2 millió hektoliter sört készítettek, míg az 1910-es évek elején, az első világháború előtt pedig körülbelül 3,2 millió hektolitert. Majdnem háromszorosára ugrott tehát a sörgyártás. Az 1895-ben éltre hívott soproni sörgyár egy nagyon jó példa arra, hogy ebben az időben fogékony volt a magyar piac a sörre. A gyárat alapító soproniakhoz Brünnből társultak cseh és morva befektetők. Vagyis Morvaországból is nyilvánvaló volt, hogy sörgyárat létrehozni Magyarországon eredményes üzlettel kecsegtet.

Viszont a 20. század elejére elég egészségtelen piaci szerkezet alakult ki:  a négy budapesti nagy gyár a régi, nagy Magyarország 60-70%kát látta el sörrel. Budapest vízfejként települt a piacra. A világháború pedig először növelte a sör iránti keresletet, hiszen a hadseregnek szállítani kellett, de a Monarchia villámháborúra rendezkedett be. Ez az elképzelés, mint ismert, tévesnek bizonyult, 1916-tól jött a szükséggazdálkodás, központi elosztással, a gabonából pedig ennek keretein belül főleg kenyér készült. A sörgyárak nem tudtak teljes kapacitással termelni, negatív spirálba került az egész söripar. A világháború után jött a trianoni katasztófa. Ez a sör oldaláról nézve azt jelentette, hogy a határon túlra került a fogyasztópiac kétharmada, a szomszéd országokkal pedig nem voltunk olyan viszonyban, hogy rögtön kereskedjünk. A sörgyárak számára a kiutat Dreher Jenő példája mutatta meg, a Dreher család sokadik generációs feje. Hogy a gyárban ki tudja használni a kapacitást, mert sört nincs értelme termelni bizonyos mennyiség felett, elkezdett viszkit, likőrt, csokit, tejet gyártani. Több sörgyár úgy áll talpra, hogy melléküzemágakat üzemeltett. De pl. a soproni sörgyár egy időben leállt, úgy kell újraalapítani. A pécsi gyárat a megszálló szerb csapatok működtették egy ideig az első világháború u tán és saját maguknak termelnek. Amikor aztán talpra állt a magyar söripar, akkor jött a világgazdasági válság, ami megint nagyon visszavetette a fejlődést. A ’20-30-as évek fordulóján csak két liter az egy főre jutó átlagos sörfogyasztás évente. Amikor pedig újra egyenesbe jöttek volna, akkor jön a második világháború, majd ezt követően az államosítás.

Nagy Zsombor: Milyen a sörhelyzet jelenleg Magyarországon? Kik a szereplők és milyen kilátások vannak?

Katona Csaba: A jelenlegi helyzet az, hogy - amennyire én látom - a piaci szereplők közül sokan próbálják újrapozicionálni magukat. Adott a három nagy gyár (Borsodi, Soproni, Dreher), illetve negyedikként ide sorolható a Pécsi Sörfőzde. 1990 óta sorban jöttek létre a kisüzemi főzdék, ezeknek azonban tekintélyes hányada elvérzett a piaci harcban, annak ellenére, hogy már 1994-ben egyesületbe tömörültek (Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete) érdekeik védelmére. Több főzde igyekezett abba a piaci résbe benyomulni, amelyet a gyárak meghagytak: a felső erjesztésű vagy a gyümölcsös, ízesített sörökre gondolok pl. Már bőven a 2000-es években jött az újabb hullám, ami ráerősített erre. A fiatal nemzedék sörfőzői nem a hagyományos csapásirányt követték, marketingjük is más volt. Igazodva az európai trendhez, gyorsan népszerűek lettek a pale ale (pl. az IPA) típusú sörök. A különféle fesztiválok pedig nagyszerű terepet biztosították számukra a színre lépéshez, ki kell emelni ezek közül a Főzdefesztet. Ma már a "menőbb" helyeken szinte elvárás, hogy kisüzemi söröket csapolnak. Segítette a folyamatot, hogy az adótörvény 2012. évi változása óta a házi sörfőzés évi 1000 literig adómentes lett, ha nem eladásra készült a sör, míg az évi 8000 hektoliternél kevesebbet gyártó főzdék jövedéki adóját pedig 50 százalékkal csökkent. Ma a kisüzemiek a piac mintegy 1%-át mondhatják a magukénak, tehát inkább egymás vetélytársai, nem a gyáraké. Amelyek közül azonban a Soproni pl. színre lépett az első gyári felső erjesztésű sörrel, egy APA-val. A kézműves szó eközben némiképp "használttá" vált, így látnivaló, hogy egyfajta útkeresésnek vagyunk a tanúi. Ezt látszik igazolni az Első Kraft Sörfesztivál és az ehhez kapcsolódó kísérlet a "kraft" jelző bevezetésére, de a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesülete önálló, óbudai fesztiválja vagy a Serfőző rendezvényei (az első téli sörfesztivál a Gellértben, a Szezonzáró stb.) is. S amit a legutóbbi Főzdefeszt is megmutatott: ismét előtérbe kerültek, okkal, a kisüzemi vonalon is a hagyományos lagersörök.

Van egy superfood, amit az örök élet titkának tartanak: a chia mag. Ez az étel állítólag annyira energizáló, hogy a futók eledelének hívják. Azon kívül, hogy nagyon divatos, rendkívül izgalmas alapanyag. Igen sokrétűen felhasználható, erre egy példa a következő bazsalikomos chia puding recept.

HOZZÁVALÓK:

1 csésze chia mag
2 csésze aprószemű zabpehely
7 dl mandula tej
1 evőkanál méz
100 g friss málna pépesítve vagy házi málna vagy barack lekvár
friss bazsalikom

A CHIA PUDING ELKÉSZÍTÉSE:

Egy edénybe öntsük bele a chia magot és a zabpelyhet, öntsük fel a mandula tejjel és tegyünk bele egy kanál mézet. Tegyük a hűtőbe, majd egy óra múlva vegyük elő. Eddigre megszívja magát a keverék. Öntsünk hozzá még egy kis tejet és néhányszor kereverjük meg, mert azt szeretnénk, hogy jól megduzzadjon és nagyon krémes legyen. Egy éjszakát hagyjuk a hűtőben.

Vegyünk elő kis poharakat, vagy üveg edényeket. Fontos hogy üveg legyen, mert ebben fog jól érvényesülni a rétegezés szépsége. Tegyünk egy kis chia pudingot az edény aljára majd egy réteg málna püré, arra még egy kis puding, a tetejére pedig újra a gyümölcs.

Vegyünk néhány bazsalikom levelet, aprítsuk fel és szórjuk a puding tetejére. Istenien frissítő lesz a gyümölcsös és krémes ízekkel együtt. Azt már nem is említem, hogy mennyire egészséges.

Nyomtatóbarát verzióhoz kattints ide.

A cikkben előforduló képeket és szöveges tartalmakat a szerzői jog védi. ©Dinner al fresco

[caption id="attachment_338" align="alignnone" width="780"] Márvány a konyhában. Forrás: www.bolia.com [/caption]

Mi jut először az eszünkbe, ha a márványra gondolunk? A gyönyörű ókori vagy reneszánsz szobrok vagy netán az elegáns paloták márványpadlói?

A márvány évezredek óta egyet jelent az eleganciával és az időtálló szépséggel. Különböző fajtái ismertek, mely közül leghíresebbek az Olaszországból származó változatok, a carrarai márvány, mely fehér és szürkés árnyalatú, a veronai rosso vörösmárvány valamint római travertin márvány. Magyarországon a helyi fajták is nagyon népszerűek, mint a tardosi vörös márvány vagy a siklósi márvány.

A 20. századi háztartásokban a márványt főként burkoló anyagnak, asztal- vagy pultlapnak illetve mosdótálnak választották szívesen.

[caption id="attachment_334" align="alignnone" width="780"] Forrás: www.bolia.com[/caption]

A designerek és formatervezők szerint azonban itt az ideje, hogy elkezdjünk kicsit másként gondolni erre az anyagra és a hétköznapokban is bátran használjunk márvány tárgyakat a háztartásban.

Az elmúlt évtizedben a tervezők érdeklődése mind inkább a természetes anyagok felé fordult, így nem meglepő, hogy ismét felfedezték a márványban rejlő számtalan lehetőséget és új ötletet. A márvány nagyon előnyös tulajdonságokkal rendelkezik: masszív, robosztus, ugyanakkor nagyon kellemes tapintású és megjelenésű. Így szinte bármilyen tárgyat készíthetenek belőle, az időtálló eleganciát sugároz. Nem beszélve arról, hogy mivel egy természetes kőzettel van dolgunk, minden egyes darab egyedi és utánozhatatlan. Ezáltal a márvány tökéletesen kiszolgálja a 21 századi tervezők azon vágyait, hogy különleges, egyedi és természetes tárgyakat kreáljanak.

[caption id="attachment_339" align="alignnone" width="780"] Forrás: www.bolia.com[/caption]

A márvány megjelése a konyhában és a konyhai eszközökben egyfajta ellenirányzatként is felfogható, a mai túlzottan műanyag és digitalizált környezettel szemben. Erre jó példa a svájci Nadine Fumiko Schaub áltál tervezett, Balance elnevezésű márvány konyhai mérleg is. Mennyivel űdítőbb és természetesebb egy ilyen mérlegen kimérnünk a sütemény hozzávalóit, mint unalmas digitális mérlegünket használni.

[caption id="attachment_335" align="alignnone" width="780"] Ballance márvány konyhai mérleg. Forrás: Nadine Fumiko Schaub[/caption]

[caption id="attachment_336" align="alignnone" width="780"] Márvány súlyok. Forrás: Nadine Fumiko Schaub[/caption]

A híres britt designer, Tom Dixon is imádja márványt, ha konyhai kiegészítőkről van szó. Dixon csak a legjobb minőségű, indiai Morwad márvánnyal dolgozik, melyet szívesen kombinál sárgarézzel.

A márvány tálak, tálcák, mozsarak valóban konyhánk ékei és örök darabjai lehetnek, ha körültekintően óvjuk őket a savaktól, bortól és gyümölcslevektől, melyek elszínezhetik a kő felületét, a rendszeres vakszolás segít megóvni őket az ilyen behatásoktól.

A gyönyörű márvány tárgyak megfelelő ápolással, a porcellánhoz hasonlóan, igazi klasszikussá válhatnak és akár generációkon átívelő családi örökségek lehetnek a jövőben.

[caption id="attachment_337" align="alignnone" width="780"] Tom Dixon márvány vágódeszka és mozsarak. Forrás: Tom Dixon[/caption]

[caption id="attachment_333" align="alignnone" width="780"] Tom Dixon márvány és sárgaréz sajttál. Forrás: Tom Dixon[/caption]

[caption id="attachment_354" align="alignnone" width="780"] Carrara márvány espressós csésze. Forrás: Dibbern[/caption]

Bali szigetén járva kihasználtuk a lehetőséget, hogy ellátogassunk egy helyi kávéültetvényre, ahol többek között világ egyik legdrágább és legexkluzívabb kávéjaként számon tartott kopi luwakot állítják elő.

De mi is az a kopi luwak? 
E különleges kávéfajtáról elsőként Alfred Brehm számolt be 1883-ban. Megfigyelte, hogy az indonézek egy kis ragadozó állat ürülékét, pontosabban az általa kiűrített kávébabokat összegyűjtik, megtisztítják, majd megpörkölik és hagyományosan kávét főznek belőle. Lefordítva a kopi szó kávét jelent, a luwak pedig a kávét előállító pálmasodró indonéz elnevezése. A cibetmacskákhoz tartozó pálmasodró kedvenc csemegéje ugyanis az édes gyümölcsök mellett a kávécseresznye. Igazi kis ínyencként remekül válogatja ki magának a legérettebb szemeket.

A gyarmatosítók hamar felfedezték a nem mindennapi kávéban rejlő üzleti lehetőségeket, ezáltal ismertté vált a nyugati világban. 
A mindig is luxuscikknek számító luwak kávé a 90-es években kezdte el igazi reneszánszát élni a kávézókban. Az agyoncukrozott hosszú kávékat megunt kávérajongók körében új divat terjedt el, mégpedig az exkluzív és egzotikus luwak kávé fogyasztása. A manapság is töretlen sikernek örvendő kávéból évente mindössze 200 kg-ot értékesítenek, ugyanis előállítása rendkívűl speciális és munkaigényes.

A kávé előtörténetét ismerve izgatottan tértünk be a sűrű erdővel övezett ültetvényre. Belépve a gyönyörű kertbe hamar ott termett egy mosolygós balinéz lány, aki kedvesen felajánlotta, hogy végigkalauzol bennünket az bemutató ültetvényen, ahol megtekinthettük a náluk termelt egzotikus növényeket és a híres pálmasodrót.


A kis pálmasodró ketrecéhez érve kicsit csalódottak voltunk, hogy az állat éppen nyugodtan bóbiskolt és még a felé nyújtott kávészem iránt sem mutatott túl nagy érdeklődést.
A cibetmacska éjszaka aktív állat és bár nagyon aranyos, az ember közelségét nem kedveli és gyakran aggresszívan reagál, ha közelítenek felé - magyarázta vendéglátónk. 
A továbbiakban megtudtuk, hogy az ültetvényen a többi állat szabadon “dolgozik” a kávébabok előállításán, melyeket aztán begyűjtenek. Valamint beszélgettünk arról is, hogy mi a titka a luwak kávé egyedülálló ízvilágának.

A kávébabok, melyeket az állat nem képes megemészteni, enzimek és baktériumok által fermentálódnak a bélben. Az emésztés során csökken a babok fehérjetartalma és ennek köszönhetően a belőlük készített kávé íze lágyabb, bársonyosabb a hagyományos pörkölésű kávékhoz képest.

A farmon betekintést nyerhettünk a szárítás, pörkölés és őrlés folyamataiba is, melyeket itt hagyományos körülmények között, gépesítés nélkül végeznek.



A csodás trópusi környezetben igazán fantasztikus élmény volt megkóstolni a lágy, csokoládés aromájú kopi luwakot. Ezt a kávét, mint megtudtuk, csak mindenféle ízesítés nélkül, ristrettoként vagy espressoként érdemes fogyasztani. Egy csésze itt kb 5 dollárnak megfelelő összegbe került, ami még igazán kedvezőnek mondható a nyugati csészénkénti 10-50 eurós árhoz képest.


A luwak kávén kívül lehetőségünk volt még különböző ízetésű (kókusz, karamella, gyömbér, citromfű, rózsa) kávékat és teákat is megkóstolni.



Szerencsére ma már Magyarországon is megkóstolható és megvásárolható néhány helyen a kopi luwak. Érdemes kipróbálni, nem csak ínyenceknek!

A cikkben előforduló képeket és szöveges tartalmakat a szerzői jog védi. ©Dinner al fresco

[caption id="attachment_284" align="aligncenter" width="1021"] Forrás: schlosswirtjuval.it[/caption]

A világ számára Reinhold Messner a hegymászás ikonikus alakja, egy extrém kalandor, egy élő legenda. A férfi, aki monszun idején mászta meg egyedül a Mount Everestet oxigénpalack nélkül. Azon kevesek közé tartozik, akik megmászták az összes 8000 méteres csúcsot. Szülőföldjén, Dél-Tirolban viszont egyszerűen csak Reinholdként emlegetik, a nép egyszerű gyermeke, aki sosem feljetette el gyökereit. Szíve mindig visszahúzta az alpesi hegyvidékre, ahol a ma 71 éves hegymászó nyugdíjas éveiben egy igazi biogazdálkodó paradicsomot hozott létre. Az észak-olasz Merano városkája közelében található a Messner birtok, melynek központjában az 1000 méter magasságban fekvő Schloss Juval áll.

[caption id="attachment_287" align="aligncenter" width="992"] Forrás: schlosswirtjuval.it[/caption]

A hegy tetején álló középkori vár ad otthon, a Messner Mounatin Museum-nak, valamint itt él a hegymászó is családjával az év egy részében. A kastélyhoz két gazdaság tartozik, ami szinte az egész hegyoldalt elfoglalja és ezeken folyik a gazdálkodás.

Ahhoz, hogy a kastély a mai pompájában díszeleghessen, hosszú út vezetett. Reinhold Messner elmondása szerint, mikor megvette az épületet, mindent dzsungel borított és bozótvágóval kellett áttörni a vadon elburjánzott növényzeten, hogy egyáltalán meg lehessen közelíteni a házat. A romos épületet azóta tetőtől-talpig újjávarázsolták, melyet a Messner családon kívül az ide érkező vendégek és látogatók is megcsodálhatnak.

[caption id="attachment_286" align="aligncenter" width="986"] Forrás: schlosswirtjuval.it[/caption]

Ahhoz, hogy eljussunk a kastélyban található kis fogadóhoz tekervényes szerpentínen kell felkapaszkodnunk, ami azonban megéri a fáradozást, hiszen a hegytetőn páratlan kilátás vár minket. Az úton felfele haladva szőlőültetvénnyel, almafákkal, bogyós bokrokkal, juhokkal, kapirgáló tyúkokkal találkozunk, melyek mind a Messner birtokhoz tartoznak. A biogazdaság és a borászat mellett fogal helyet a birtok egy fontos láncszeme, a fogadó, ahonnan a bevétel származik és ahol prezentálják a közönségnek, hogy milyen termést kínál a farm.

A hegymászó egy speciális munkakör és ritkán fizetnek nyugdíjbiztosítást, így járt Reinhold Messner is, aki úgy döntött másképp gondoskodik nyugdíjas éveiről.
A kastély megvásárlása és felújítása után vette bérbe a két gazdaságot, amik a birtok gerincét adják. A cél az volt, hogy mindent maguk termeljenek meg, ami a fogadó étlapján szerepel. Ebben a segítségére volt a két generációk óta itt élő és gazdálkodó család, akiktől a földeket bérelte. A birtokon ma már nem csupán a gyümölcsöt és a zöldséget termesztik maguk, de állatokat is tartanak, sőt a tüzifát is a saját erdejükben vágják. A fogadó a változatos, szezonális étlapjával, a saját borászatból érkező borral és a szárított házi tiroli sonkával minden igényt kielégít.

[caption id="attachment_285" align="aligncenter" width="965"] Forrás: schlosswirtjuval.it[/caption]

Reinhold Messner egy másik egyedi ötlettel is előállt. Egy óra utazásra a kastélytól, egy Solda nevű településen létrehozott egy jak farmot. A jak a tülkösszarvúak családjába tartozó állat, megjelenésre hasonlít a marhára, húsa nagyon egészséges, koleszterinben szegény és ízletes. Tartása nem igényel különösebb szakértelmet. Az állatokat a néhai Kelet-Németország területéről hozatta, oda pedig Mongóliából érkeztek. A jak nagyon szereti a hűvös éghajlatot, így az alpesi télben is otthonosan érzi magát, hiszen -40 Celsius fokig szabadban tartható. Nyáron felhúzódnak a farm meletti 1900 méteres hegyre, ahol nem kínozza őket a forróság. A jakokat kizárólag a húsáért tartják a farmon.
Az 1600-as években épült történelmi parasztudvar ad otthont a Yak&Yeti nevű étteremnek, ahol megkóstolhatjuk az alpesi konyha jellegzetes fogásait, természetesen jak húsból.

[caption id="attachment_292" align="aligncenter" width="960"] Forrás: messner-mountain-biwak.it[/caption]

Reinhold Messner a kulináris érdeklődését édesanyja alpesi konyhaművészetének köszönheti, bár utazásai során rengeteget tanult különféle népek gasztronómiájáról. Az évtizedek alatt felhalmozott tapasztalatok és élmények kulináris kalandorrá változtatták a hegymászót, aki utazásai során minden ételt megkóstolt: Élő halat evett Japánban, bogarakat Malajziában, juh szemet és fület pedig Kirgizisztánban. Valószínűleg nem ezek az ételek késztették arra, hogy a gasztronómia felé forduljon, de a helyi családok vendégszeretete és a helyi különlegességek minden bizonnyal mély nyomot hagytak benne.

Manapság már inkább gazdálkodónak tartja magát, nem hegymászónak. Fontosnak tartja, hogy továbbra is nagy dolgokat vigyen véghez. Összeszervezett 90 gazdálkodót a környékről, akik egyenként túl kicsik voltak a túléléshez és nyitott egy üzletet, ahol a termékeiket árulhatják. Azóta sokan követik gazdálkodási modelljét és átállnak az önnfenntartó gazdálkodásra.

Iratkozz fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesülj az újdonságokról, akciókról, nyereményjátékokról!

[newsletter]