[caption id="attachment_656" align="aligncenter" width="780"] Tradicionális argentin barbecue[/caption]

A Culinaria Austria, Salzburg legnagyobb gasztronómiai kiállítása. A minden év szeptemberében megrendezésre kerülő rendezvény különösen izgalmasnak bizonyult, ugyanis a világ minden tájáról érkeztek kiállítók, akik a hazájuk gasztronómiai értékeit képviselték, nagy örömünkre három magyar standdal is találkoztunk.

[caption id="attachment_638" align="aligncenter" width="780"] A rovarkóstoló első fogása[/caption]

A kiállítás szeptember 9-től 11-ig tartott, mi az utolsó napon, vasárnap látogattunk ki. Szerencsénkre a számos őszi sörfesztivál miatt nem volt túlzsúfolt a salzburgi expo területe. A belépőjegy 10 EUR volt, melynek megvásárlása után belevetettük magunkat az első terem gaszronómiai fergetegébe.

Nem kellett csalódnunk, ugyanis a kezdés igen erős volt. Szó szerint erős gyomor kellett hozzá, mert rögtön egy rovar kóstolóra invitáltak minket. Az osztrák Insektenessen egy kulináris vállalkozás, amely a rovarevésre fókuszál. A kóstoló során kipróbáltuk a lisztkukacot, a sáskát és a tücsköt. Nagy meglepetésemre a rovaroknak nem volt rossz íze, sőt a sóval ízesített változatoknak ropogós chips, vagy pattogatott kukorica jellege volt. Egy jó mártogatós szószt is el tudtam volna melléjük képzelni.

[caption id="attachment_652" align="aligncenter" width="780"] Készülnek a varázslatos wagyu burgerek[/caption]

A szomszédos stand hamar magához vonzott a sülő wagyu burger illatával, ami kellemesebb volt, mint a wokban piruló rovaroké. Ez a stand a Wagyuhof nevű marhahús kereskedő standja volt, így itt csak kóstolni tudtunk, de a hamburgerük feledhetetlen ízvilággal rendelkezett. Egy vaskos szelet marha, hamburger zsemlében, semmi sallang, csak a lényeg. Nem vagyok nagy rajongója a vastag burger húsnak, mert Magyarországon egyszerűen vagy nem megfelelő húst használnak, vagy nem tudják jól megsütni. A cipőtalp és a nyers között lavírozik az állaguk, ez viszont egyszerűen tökéletes volt. A wagyu marha húsának magas zsíratartalma miatt a húspogácsa nem szárad ki a grillen, ezért mediumra sütve se nem nyers, se nem száraz, igazán szaftos és omlós hús a végeredmény. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtunk egy egész burgert szerezni.

[caption id="attachment_640" align="aligncenter" width="780"] Új-zélandi füstölt só[/caption]

A kiállításon bóklászva további érdekességeket láttunk, melyek közül az új-zélandi fűszeres füstölt só keltette fel érdeklődésünk. Az új-zélandiak a sivatagi sót válogatott, szárított fűszerekkel keverik, majd keményfa füstön, hidegen füstölik. A textúrája magáért beszél. A só csak enyhe erősségű, ehhez párosulnak a fűszerek lágy és kerek ízei és mindezt egy enyhe füstösség keretezi. Igazi ízorgiát okoz a szájban, sültekhez, grillhez igazán különleges, akár egy jó rub alapanyaga is lehetne.

Több égetett szesz kiállító is volt, mégis egy különösen megragadta a figyelmemet, az O’Donnell Moonshine. A moonshine sokaknak ismerős lehet amerikai filmekből, a szesztilalom idején élte a virágkorát. A korabeli moonshine alapanyaga főleg kukoricadara volt, ám gyakorlatilag mindent belefőztek, ami csak meg tud erjedni. Jellemzően az erdők mélyén működtek ezek a kis szeszfőzdék és a csempészek befőttesüvegekben szállították a főzetet. A szesztilalom idején szinte mindenki feketén főzött szeszt, ezért technológiailag igen silány áruk is keletkeztek. Gyakran nem megfelelően párolták le a szeszt és nem választották el az előfőzetet sem, ezért mérgezést, vakságot is okozhatott a korabeli ital. Természetesen a Culinaria Austria nem a zugfőzőkről híres, így ez a moonshine sem okozott csalódást. Háromféle ízben volt kapható, klasszikus, egy likőrös almás és egy grapefruit aromás és ahogy illik, befőttesüvegben szervírozták.

[caption id="attachment_643" align="aligncenter" width="780"] A híres amerikai moonshine új kivitelben[/caption]

Mint fentebb említettem, három magyar standdal is találkoztunk a kiállításon. Az első egy kürtőskalács sütő volt két lelkes magyarral, akik Salzburgban kezdtek vállalkozásba a magyar édességgel. Megtudtuk tőlük, Ausztria ezen régiójában igazi újdonságnak számít a kürtöskalács és nagy sikere van. A másik nagyobb magyar stand egyik felében szárított kolbászt és disznóságokat árultak, a másik felében pedig lángost lehetett kóstolni különböző feltétekkel. Végül rátaláltunk a Tokaji borecetes standra is, ahol megálltunk egy hosszabb kóstolásra. Igen széles skálát vonultattak fel válogatott borecetekből, melyeknek tokaji furmint képzi az alapját. A Tokaji borecet már nemcsak Magyarországon, de Németországban is kapható. Gyorsan vettem is egy gránátalmás balzsamecetet, amit kifejezetten lazacra tervezek locsolni, citrom helyett.

[caption id="attachment_653" align="aligncenter" width="780"] Tokaji bor- és balzsamecet, a kiállítás egyik meglepetése[/caption]

Egy óra nézelődés után megpihentünk a kézműves sör sarokban, ahol több kiállító, összesen 200 fajta sört csapolt. IPA és Pale Ale voltak a fesztivál főszereplői, de minden mennyiségben folyt a tradicionális osztrák és német világos sör is. A számomra legizgalmasabb a búza IPA valamint a barna IPA volt. Mindkettő igazi kuriózum.

A Culinaria Austria egyik csúcspontja volt a kültéri street food és barbecue részleg. A világ szinte öszes kontinenséről érkeztek szakácsok, akik különleges hangulatot teremtettek a városi környezetben. Legnagyobb attrakció talán a tradicionális argentin barbecue volt. Egész csirkéket lógattak parázs fölé, melyeket meghatározott időközönként vízzel kevert fűszerekkel permeteztek, hogy elérjék a négy órás hőkezelés hatására, az omlós-füstös állagot. A bontott bárány pedig kifeszítve puhult hat órán keresztül a parázs fölött. Közvetlen az argentinok mellett lelkes olaszok prezentálták, hogy nem csak tésztában erősek, hanem grillezésben is az élvonalba tartoznak.

[caption id="attachment_646" align="aligncenter" width="780"] Argentin marhaszegy frissen a smokerből[/caption]

Az udvaron nem csak gasztronómiai kiállítók voltak, hanem egy smokereket forgalmazó cég is bemutatót tartott. Argentin marhaszegyet kóstolhattunk chili és mangó szósszal, melyeknél figyelmeztettek, hogy kissé erősek. Ez persze nem tántoríthat el egy magyar embert, hiszen mi az erős pistára is azt mondjuk kicsit erős. Ez a 200 000 Scoville értékű habanero paprikából készült szósz fél óráig tartó mámort okozott, ami alatt könnyeztem és levegőért közdöttem, de az argentin szegy maga volt a mennyország.

Az ember egy egész hétvégét is el tudna tölteni ebben a kulináris paradicsomban, a nap végén kicsit elfáradva, de szuper új élményekkel és inspirációkkal feltöltődve indultunk haza. Jövőre is biztosan ellátogatunk erre a fantasztikus gasztronómiai kiállításra.

Nézd meg a Culinaria Austria további fényképeit:

A cikkben előforduló képeket és szöveges tartalmakat a szerzői jog védi. © Dinner al fresco