src="//pagead2.googlesyndication.com/pagead/show_ads.js">

[caption id="attachment_732" align="aligncenter" width="780"] Forrás: manutti.com[/caption]


A kerti nappali egy új mentsvár az urbanizált világban, ahol kevés az időnk a természetben való kikapcsolódásra. Új alternatívák után kell kutatnunk, hogy a városi élet mellett több időt tudjunk a szabad levegőn tölteni. Egy stresszes munkanap után, 15-20 perc a természetben és máris kisimultabbnak, energikusabbnak érezi magát az ember.
Nem újdonság a kerti nappali ötlete, de ma már egyre többeket foglalkoztat, hogyan is teremtsék meg saját oázisukat. Az embernek szüksége van egy helyre ahol munka után feltöltődhet és kipihenheti a nap fáradalmait.

Az időjárás változásával, a nyár és az ősz kitolódásával felértékelődik egy szabadban levő nappali, mely akár az év nagy részében a családi és a társas élet központja lehet.
Az elmúlt években novemberben és decemberben sem volt ritka a 10 fok fölötti hőmérséklet, így miért ne élvezhetnénk akár késő ősszel is a kerti kandalló mellett a napsütést egy ilyen hangulatos helyen.

[caption id="attachment_734" align="aligncenter" width="780"] Forrás: gloster.com[/caption]

Lukács Beáta okleveles építészmérnökkel beszélgettünk a kerti nappali funkciójáról és arról hogy mikre kell odafigyelni a kerti nappali tervezéséről.

Milyen szempontokat érdemes figyelembe vennünk, mielőtt belekezdünk a tervezésbe és a munkálatokba?

A kerti nappalit elvileg úgy használjuk, mint a lakásban lévőt, csak természetes környezet vesz minket körül, tehát elsősorban társalgásra, vendéglátásra, olvasásra, szunyókálásra, étkezésre és kártyázásra való.
A modern kerti nappalik már kényelmes kanapékat, kerti kandallót, sőt TV-t is tartalmazhatnak. Általában beltéri hangulatot sugallnak különböző textilekkel, világítással és dísztárgyakkal. Kapcsolódhat hozzájuk kerti konyha, bár, medence.
Azonban csak olyan funkciókat válasszunk, amiket egyébként is használunk. Ha még sohasem aludtunk a szabad ég alatt, itt sem fogunk. Ha nem szoktunk 30 főt vendégül látni, itt sem lesz másként.

Milyen funkciókat lát el a kerti nappali?

Létjogosultsága van az egyszemélyes olvasó-saroknak, a gyerekjátszó helynek, de a társasági, sőt buli-térnek is. Lehet az elkülönülés, de az összejövetelek, vagy akár a medencés partik színtere is. Itt is a saját, illetve a család igényeit és lehetőségeit tartsuk szem előtt!

Hol érdemes kialakítani a kerti nappali részt?

A hely kiválasztásánál kézenfekvő a terasz és a fedett terasz. E hagyományos megoldás mellett szól, hogy nagyon kényelmes és ez a lakás kibővítését is jelenti. A tereket összenyitva megnő az élettér, a külső és belső funkció előnyeit egyesítve és egy kávéval vagy itallal is kényelmesen ki tudunk sétálni külső nappalinkba. Esetleg eső előtt gyorsan össze tudunk szedni mindent, ami elázik.
Hátránya, hogy az elkülönülést nem teszi lehetővé. A terasz árnyékolása, esetleg fedése a kapcsolódó belső teret is nagyon beárnyékolja, ami a sötétebb évszakokban előnytelen.
A kertben választhatunk egy kiemelten szép, vagy azzá tehető helyet, melyet kerti úttal közelítünk meg.

Milyen napszakban érdemes kiülni?

Van aki délelőtt szeret kint ücsörögni, ébredni a természettel, van aki csak munka után és este ér rá. Célszerű a kertben töltendő időt összehangolni a napsütéssel. A kertben ébredőknek a keleti tájolású, a lenyugvó napban gyönyörködőknek nyugati tájolású kerti nappali ajánlatos. Ez különösen tavasszal és ősszel fontos szempont, nyáron viszont az árnyékolás elengedhetetlen. Az árnyékolás lehet fix és nyitható, eső és szélbiztos, vagy emberi gondoskodást igénylő.

Mennyi pénz és energia kell a kialakítására és a fenntartására?

A kerti nappali lehet egészen egyszerű, egy kerti pad egy párnával, ahová csak elmélkedni ülünk ki, esetleg magunkba szívjuk az évszak hangulatát, a hársfa illatát vagy ha van panorámánk, csak nézünk a végtelenbe.
Lehet sokkal kényelmesebb, divatosabb, drágább, sokszemélyes is. A kerti medence partján épített, kerti kanapékkal berendezett tér, nyáron hideg párafüggönyel a meleg ellen, télen teraszfűtéssel még a legmagasabb igényeket is kielégíti.
Az elv minden esetben ugyanaz, csak olyat építsünk, amit használni fogunk. A valódi igényünket, térbeli és anyagi lehetőségeinket gondoljuk végig, csak azután jön a hely, az anyagok, a szín és a design kiválasztása.

[caption id="attachment_733" align="aligncenter" width="780"] Forrás: gloster.com [/caption]

Vannak kerti nappali trendek és ha igen milyenek?

A kert divat, mivel kellékei a kereskedelem részét képezik, évről-évre változik. Ami az utóbbi években kialakult, az a műrattan és fa hatású műanyag bútorok, vízálló és napálló párnákkal, melyek télen-nyáron takarás nélkül szabadban maradhatnak. Ez nagyon praktikus, mert egyéb esetben külön helyet kell biztosítani a tárolásukra.
Vannak már különleges telített fa vagy trópusi fa bútorok is a luxust kedvelőknek.
A színek divat szerint változnak, akárcsak a bútor stílusa, ami a rusztikustól, a francia romantikuson át egészen az egzotikus marokkói megjelenésig bármilyen lehet. Az élményt textilekkel és rejtett fényforrásokkal, lámpatestekkel lehet fokozni.

Ha mindezeket végiggondoltuk, vágjunk bele a megvalósításba, mert nincsen kellemesebb a természetben pihenésnél.

A cikkben előforduló képeket és szöveges tartalmakat a szerzői jog védi. © Dinner al fresco

[caption id="attachment_710" align="aligncenter" width="780"] insektenessen.at[/caption]

A rovarevés nem egy új trend a kulináriában, hanem a fenntartható táplálkozás egyik kulcsa, vallja Marcel Dicke, holland entomológus, aki szentül hiszi, hogy a jelenleg zajló hús- és növényfogyasztás felemészti világunkat.

A gazdaságilag dinamikusan növekvő országok átlagos proteinfogyasztása egy évtized alatt duplájára nőtt, emellett a népességnövekedés további élelmiszerforrások bevonását igényli. A hústermelés soha nem látott méreteket öltött, viszont ennek a növekedésnek felső korlátja van. Elfogynak a mezőgazdasági területek, ahol megtermelhetik az állatok takarmányát. Ezen területek további növelése pedig csak az esőerdők kiírtásával lehetséges.

A vegetáriánus táplálkozás nem jelent megfelelő alternatívát a húsfogyasztásra, mert a szükséges protein- és kalóriamennyiség beviteléhez az átlagnál jóval nagyobb mennyiségű zöldséget kell fogyasztaniuk, ami ismét felveti a véges mennyiségű termőföld problémáját.

A fajok nagy része 20-50% körüli proteintartalommal büszkélkedik, amely érték egy jobb táplálékkiegészítőével vetekszik. Esszenciális aminosavakban is rendkívül gazdagok az ízeltlábúak, ezekre nagy szüksége van az emberi szervezetnek, hiszen nem képes előállítani azokat. A rovarevés további előnye, hogy az ízeltlábúak alacsony zsírtartalommal rendelkeznek és gazdagok ásványi anyagokban, tehát fogyasztásukkal szinte csak értékes és tiszta proteint viszünk be a szervezetünkbe.

A Culinaria Austria kiállításon fedeztem fel egy igázan merész gasztronómiai vállakozást, az Insektenessen-t. A projekt megálmodóinak célja, hogy megismertessék az emberekkel a rovarevés előnyeit, valamint bizonyítsák, rovarokból is készíthetünk ízletes ételeket.

A kiállítason nagy volt az érdeklődés a sült rovarok iránt és a látogatók némi vonakodás után lelkesen kóstolták meg a ropogós ízeltlábúakat. A visszajelzések mind pozitívak voltak, így mi is rávettük magunkat a nem mindennapi kóstolóra. Nem ért kellemetlen meglepetés, a szöcskének például meglepően kellemes íze volt, de a sáska sóval ízesített variációját is egészen finomnak találtam, íze a popcornhoz hasonlított leginkább.

[caption id="attachment_728" align="aligncenter" width="452"] Alex Atala hangyás specialitása[/caption]

Azt hihetnénk, hogy a rovarevés a XXI. század találmánya, pedig a téma legnagyobb kiáltványát 1885-ben adta ki Vincent M. Holt, aki a szegények éhezésre szeretett volna megoldást találni. Valójában a rovarevés csak a nyugati világ számára idegen, a Föld populációjának 80%-a évszázadok óta fogyaszt valamilyen rovart.

Európában és Amerikában azért idegenkednek a rovarevés gondolatától, mert kulturálisan nincs hagyománya, valamint a rovarok megjelenésétől is idegenkednek, holott a tengeri rákok, mint például a garnéla, nagyban hasonlítanak megjelenésükben a rovarokhoz.

[caption id="attachment_721" align="aligncenter" width="780"] Forrás: insektenessen.at[/caption]

Napjainkban nem csak egy szükséges rosszként kell tekintenünk a rovarevés jelenségére, hiszen komoly gasztronómiai értékekkel is bír, Michelin csillagos séfek is kísérleteznek az ízeltlábúak felhasználásával. Heston Blumenthal egyik lakomájának például egy ehető rovarokból álló kert volt a főszereplője, amely megdöbbentette ugyan a vacsoravendégeket, mégis ízletesnek találták.

Alex Atala, brazil séf (étterme a D.O.M. 2012-ben a negyedik lett a San Pellegrino - A világ 50 legjobb étterme listán) szívesen kísérletezik rovarokkal. Egyik jellegzetes fogása a hangya szósz, melyet Amazónia őserdejében tanult a helyiektől és elmondása szerint a szósz citrusossága és aromagazdagsága semmi máshoz nem fogható.

[print_gllr id=788]

A cikkben előforduló egyes képeket és szöveges tartalmakat a szerzői jog védi. © Dinner al fresco

[caption id="attachment_656" align="aligncenter" width="780"] Tradicionális argentin barbecue[/caption]

A Culinaria Austria, Salzburg legnagyobb gasztronómiai kiállítása. A minden év szeptemberében megrendezésre kerülő rendezvény különösen izgalmasnak bizonyult, ugyanis a világ minden tájáról érkeztek kiállítók, akik a hazájuk gasztronómiai értékeit képviselték, nagy örömünkre három magyar standdal is találkoztunk.

[caption id="attachment_638" align="aligncenter" width="780"] A rovarkóstoló első fogása[/caption]

A kiállítás szeptember 9-től 11-ig tartott, mi az utolsó napon, vasárnap látogattunk ki. Szerencsénkre a számos őszi sörfesztivál miatt nem volt túlzsúfolt a salzburgi expo területe. A belépőjegy 10 EUR volt, melynek megvásárlása után belevetettük magunkat az első terem gaszronómiai fergetegébe.

Nem kellett csalódnunk, ugyanis a kezdés igen erős volt. Szó szerint erős gyomor kellett hozzá, mert rögtön egy rovar kóstolóra invitáltak minket. Az osztrák Insektenessen egy kulináris vállalkozás, amely a rovarevésre fókuszál. A kóstoló során kipróbáltuk a lisztkukacot, a sáskát és a tücsköt. Nagy meglepetésemre a rovaroknak nem volt rossz íze, sőt a sóval ízesített változatoknak ropogós chips, vagy pattogatott kukorica jellege volt. Egy jó mártogatós szószt is el tudtam volna melléjük képzelni.

[caption id="attachment_652" align="aligncenter" width="780"] Készülnek a varázslatos wagyu burgerek[/caption]

A szomszédos stand hamar magához vonzott a sülő wagyu burger illatával, ami kellemesebb volt, mint a wokban piruló rovaroké. Ez a stand a Wagyuhof nevű marhahús kereskedő standja volt, így itt csak kóstolni tudtunk, de a hamburgerük feledhetetlen ízvilággal rendelkezett. Egy vaskos szelet marha, hamburger zsemlében, semmi sallang, csak a lényeg. Nem vagyok nagy rajongója a vastag burger húsnak, mert Magyarországon egyszerűen vagy nem megfelelő húst használnak, vagy nem tudják jól megsütni. A cipőtalp és a nyers között lavírozik az állaguk, ez viszont egyszerűen tökéletes volt. A wagyu marha húsának magas zsíratartalma miatt a húspogácsa nem szárad ki a grillen, ezért mediumra sütve se nem nyers, se nem száraz, igazán szaftos és omlós hús a végeredmény. Nagyon sajnáltam, hogy nem tudtunk egy egész burgert szerezni.

[caption id="attachment_640" align="aligncenter" width="780"] Új-zélandi füstölt só[/caption]

A kiállításon bóklászva további érdekességeket láttunk, melyek közül az új-zélandi fűszeres füstölt só keltette fel érdeklődésünk. Az új-zélandiak a sivatagi sót válogatott, szárított fűszerekkel keverik, majd keményfa füstön, hidegen füstölik. A textúrája magáért beszél. A só csak enyhe erősségű, ehhez párosulnak a fűszerek lágy és kerek ízei és mindezt egy enyhe füstösség keretezi. Igazi ízorgiát okoz a szájban, sültekhez, grillhez igazán különleges, akár egy jó rub alapanyaga is lehetne.

Több égetett szesz kiállító is volt, mégis egy különösen megragadta a figyelmemet, az O’Donnell Moonshine. A moonshine sokaknak ismerős lehet amerikai filmekből, a szesztilalom idején élte a virágkorát. A korabeli moonshine alapanyaga főleg kukoricadara volt, ám gyakorlatilag mindent belefőztek, ami csak meg tud erjedni. Jellemzően az erdők mélyén működtek ezek a kis szeszfőzdék és a csempészek befőttesüvegekben szállították a főzetet. A szesztilalom idején szinte mindenki feketén főzött szeszt, ezért technológiailag igen silány áruk is keletkeztek. Gyakran nem megfelelően párolták le a szeszt és nem választották el az előfőzetet sem, ezért mérgezést, vakságot is okozhatott a korabeli ital. Természetesen a Culinaria Austria nem a zugfőzőkről híres, így ez a moonshine sem okozott csalódást. Háromféle ízben volt kapható, klasszikus, egy likőrös almás és egy grapefruit aromás és ahogy illik, befőttesüvegben szervírozták.

[caption id="attachment_643" align="aligncenter" width="780"] A híres amerikai moonshine új kivitelben[/caption]

Mint fentebb említettem, három magyar standdal is találkoztunk a kiállításon. Az első egy kürtőskalács sütő volt két lelkes magyarral, akik Salzburgban kezdtek vállalkozásba a magyar édességgel. Megtudtuk tőlük, Ausztria ezen régiójában igazi újdonságnak számít a kürtöskalács és nagy sikere van. A másik nagyobb magyar stand egyik felében szárított kolbászt és disznóságokat árultak, a másik felében pedig lángost lehetett kóstolni különböző feltétekkel. Végül rátaláltunk a Tokaji borecetes standra is, ahol megálltunk egy hosszabb kóstolásra. Igen széles skálát vonultattak fel válogatott borecetekből, melyeknek tokaji furmint képzi az alapját. A Tokaji borecet már nemcsak Magyarországon, de Németországban is kapható. Gyorsan vettem is egy gránátalmás balzsamecetet, amit kifejezetten lazacra tervezek locsolni, citrom helyett.

[caption id="attachment_653" align="aligncenter" width="780"] Tokaji bor- és balzsamecet, a kiállítás egyik meglepetése[/caption]

Egy óra nézelődés után megpihentünk a kézműves sör sarokban, ahol több kiállító, összesen 200 fajta sört csapolt. IPA és Pale Ale voltak a fesztivál főszereplői, de minden mennyiségben folyt a tradicionális osztrák és német világos sör is. A számomra legizgalmasabb a búza IPA valamint a barna IPA volt. Mindkettő igazi kuriózum.

A Culinaria Austria egyik csúcspontja volt a kültéri street food és barbecue részleg. A világ szinte öszes kontinenséről érkeztek szakácsok, akik különleges hangulatot teremtettek a városi környezetben. Legnagyobb attrakció talán a tradicionális argentin barbecue volt. Egész csirkéket lógattak parázs fölé, melyeket meghatározott időközönként vízzel kevert fűszerekkel permeteztek, hogy elérjék a négy órás hőkezelés hatására, az omlós-füstös állagot. A bontott bárány pedig kifeszítve puhult hat órán keresztül a parázs fölött. Közvetlen az argentinok mellett lelkes olaszok prezentálták, hogy nem csak tésztában erősek, hanem grillezésben is az élvonalba tartoznak.

[caption id="attachment_646" align="aligncenter" width="780"] Argentin marhaszegy frissen a smokerből[/caption]

Az udvaron nem csak gasztronómiai kiállítók voltak, hanem egy smokereket forgalmazó cég is bemutatót tartott. Argentin marhaszegyet kóstolhattunk chili és mangó szósszal, melyeknél figyelmeztettek, hogy kissé erősek. Ez persze nem tántoríthat el egy magyar embert, hiszen mi az erős pistára is azt mondjuk kicsit erős. Ez a 200 000 Scoville értékű habanero paprikából készült szósz fél óráig tartó mámort okozott, ami alatt könnyeztem és levegőért közdöttem, de az argentin szegy maga volt a mennyország.

Az ember egy egész hétvégét is el tudna tölteni ebben a kulináris paradicsomban, a nap végén kicsit elfáradva, de szuper új élményekkel és inspirációkkal feltöltődve indultunk haza. Jövőre is biztosan ellátogatunk erre a fantasztikus gasztronómiai kiállításra.

Nézd meg a Culinaria Austria további fényképeit:

A cikkben előforduló képeket és szöveges tartalmakat a szerzői jog védi. © Dinner al fresco

A francia almatorta az egyik legnagyszerűbb édesség, ugyanis nagyon könnyű elkészíteni és pillanatok alatt megsül. Legjobb nyár végén, ősz elején sütni, mert ekkor érik az alma és lépten-nyomon almától roskadozó fákba botolhatunk. A legjobb több különböző fáról szüretelni, hogy édes és savanyú almák vegyesen kerüljenek a francia almatorta tetejére. Semmi nem fogható a frissen szedett almához. Semmiképp nem szabad kihagyni.

Az almát a népi gyógyászat is nagyra becsüli, mert maras pektin tartalma miatt jótékony hatása van az emésztésre, valamint segít a szívbetegségek megelőzésében.

HOZZÁVALÓK:

200 gramm liszt
100 gramm cukor
100 gramm vaj
2 zacskó vaníliás cukor
6-7 szem alma
1 citrom leve
fahéj és szerecsendió

A TÉSZTA ELŐKÉSZÍTÉSE

A vajat egy edényben olvasszuk meg, majd keverjük össze a egy tálban a liszttel és a cukorral. Annyi cukrot adjunk csak hozzá, hogy édes legyen a tészta. Fél deci langyos vizet adjunk hozzá, hogy tésztává tudjuk gyúrni. Ha szükséges szórjuk meg egy kevés liszttel és újra gyúrjuk át, hogy megkapjuk a tésztát. Ha többször átgyúrtuk, tekerjük fóliába és tegyük pihenni a hűtőbe.

AZ ALMASZÓSZ

Ahhoz hogy a francia almatorta még ízletesebb legyen, a szeletek és a tészta közé almaszószt kenünk, ami ragasztóként is funkcionál. Két almát kockázzunk fel és tegyük őket olvasztott vajra egy serpenyőbe. Szórjuk meg fahéjjal, szerecsendióval és vaníliás cukorral, majd, egy kis vizet adjunk hozzá és pároljuk puhára az egészet. A végén facsarjuk hozzá egy fél citrom levét. Ha már megpuhult az alma, az egészet turmixoljuk le. Ha végeztünk, akkor egy lekvár állagú izgalmas almakrémet kapunk.

A FRANCIA ALMATORTA

Ahhoz hogy az almák ne barnuljanak meg, a következő trükköt alkalmazzuk. Egy tálat töltsünk meg vízzel és facsarjunk bele egy fél citromot. Mikor meghámozzuk az almákat, egyszerűen dobjuk őket a savas fürdőbe, így nem kezdenek el barnulni. Ha elkészültünk a hámozással, vegyük elő a tésztát a hűtőből.

A tésztát nyújtsuk jó vékonyra, kb. 1 cm vastagra. Ehhez használhatunk vágódeszkát, vagy ha az nincs kéznél, akkor egy borosüveg is megteszi. A kinyújtott tésztát helyezzük bele egy kivajazott sütőformába, majd jól nyomkodjuk bele. A kilógó széleket egy éles késsel vágjuk le, vagy vissza is hajthatjuk.

Első lépésként kenjük meg a tésztát almakrémmel, majd kezdjük el körberakni vékony alma szeletekkel. Ne felejtsük lecsöpögtetni az almákat szeletelés előtt, nehogy elázzon a tészta.
Ha végeztünk, szóruk meg a francia almatorta tetejét cukkorral és helyezzünk rá pár darabka vajat. Tegyük be 200 fokra előmelegített sütőbe és körülbelül 40 percig süssük, vagy amíg világosbarna nem lesz a széle. Sütés közben a cukor karamellizálódik és a vaj szépen elolvad, ettől nagyon omlós és krémes lesz az egész sütemény állaga.

TIPP: A francia almatorta még finomabb, ha hagyjuk egy kicsit állni, mert ekkor elkezdenek összeérni az ízek és még ínycsiklandóbb a végeredmény.

Nyomtatóbarát verzióért kattints ide.

A cikkben előforduló képeket és szöveges tartalmakat a szerzői jog védi. © Dinner al fresco