[caption id="attachment_710" align="aligncenter" width="780"] insektenessen.at[/caption]

A rovarevés nem egy új trend a kulináriában, hanem a fenntartható táplálkozás egyik kulcsa, vallja Marcel Dicke, holland entomológus, aki szentül hiszi, hogy a jelenleg zajló hús- és növényfogyasztás felemészti világunkat.

A gazdaságilag dinamikusan növekvő országok átlagos proteinfogyasztása egy évtized alatt duplájára nőtt, emellett a népességnövekedés további élelmiszerforrások bevonását igényli. A hústermelés soha nem látott méreteket öltött, viszont ennek a növekedésnek felső korlátja van. Elfogynak a mezőgazdasági területek, ahol megtermelhetik az állatok takarmányát. Ezen területek további növelése pedig csak az esőerdők kiírtásával lehetséges.

A vegetáriánus táplálkozás nem jelent megfelelő alternatívát a húsfogyasztásra, mert a szükséges protein- és kalóriamennyiség beviteléhez az átlagnál jóval nagyobb mennyiségű zöldséget kell fogyasztaniuk, ami ismét felveti a véges mennyiségű termőföld problémáját.

A fajok nagy része 20-50% körüli proteintartalommal büszkélkedik, amely érték egy jobb táplálékkiegészítőével vetekszik. Esszenciális aminosavakban is rendkívül gazdagok az ízeltlábúak, ezekre nagy szüksége van az emberi szervezetnek, hiszen nem képes előállítani azokat. A rovarevés további előnye, hogy az ízeltlábúak alacsony zsírtartalommal rendelkeznek és gazdagok ásványi anyagokban, tehát fogyasztásukkal szinte csak értékes és tiszta proteint viszünk be a szervezetünkbe.

A Culinaria Austria kiállításon fedeztem fel egy igázan merész gasztronómiai vállakozást, az Insektenessen-t. A projekt megálmodóinak célja, hogy megismertessék az emberekkel a rovarevés előnyeit, valamint bizonyítsák, rovarokból is készíthetünk ízletes ételeket.

A kiállítason nagy volt az érdeklődés a sült rovarok iránt és a látogatók némi vonakodás után lelkesen kóstolták meg a ropogós ízeltlábúakat. A visszajelzések mind pozitívak voltak, így mi is rávettük magunkat a nem mindennapi kóstolóra. Nem ért kellemetlen meglepetés, a szöcskének például meglepően kellemes íze volt, de a sáska sóval ízesített variációját is egészen finomnak találtam, íze a popcornhoz hasonlított leginkább.

[caption id="attachment_728" align="aligncenter" width="452"] Alex Atala hangyás specialitása[/caption]

Azt hihetnénk, hogy a rovarevés a XXI. század találmánya, pedig a téma legnagyobb kiáltványát 1885-ben adta ki Vincent M. Holt, aki a szegények éhezésre szeretett volna megoldást találni. Valójában a rovarevés csak a nyugati világ számára idegen, a Föld populációjának 80%-a évszázadok óta fogyaszt valamilyen rovart.

Európában és Amerikában azért idegenkednek a rovarevés gondolatától, mert kulturálisan nincs hagyománya, valamint a rovarok megjelenésétől is idegenkednek, holott a tengeri rákok, mint például a garnéla, nagyban hasonlítanak megjelenésükben a rovarokhoz.

[caption id="attachment_721" align="aligncenter" width="780"] Forrás: insektenessen.at[/caption]

Napjainkban nem csak egy szükséges rosszként kell tekintenünk a rovarevés jelenségére, hiszen komoly gasztronómiai értékekkel is bír, Michelin csillagos séfek is kísérleteznek az ízeltlábúak felhasználásával. Heston Blumenthal egyik lakomájának például egy ehető rovarokból álló kert volt a főszereplője, amely megdöbbentette ugyan a vacsoravendégeket, mégis ízletesnek találták.

Alex Atala, brazil séf (étterme a D.O.M. 2012-ben a negyedik lett a San Pellegrino - A világ 50 legjobb étterme listán) szívesen kísérletezik rovarokkal. Egyik jellegzetes fogása a hangya szósz, melyet Amazónia őserdejében tanult a helyiektől és elmondása szerint a szósz citrusossága és aromagazdagsága semmi máshoz nem fogható.

[print_gllr id=788]

A cikkben előforduló egyes képeket és szöveges tartalmakat a szerzői jog védi. © Dinner al fresco